Pixelre törve

A fiatal alkotó már a kezdetektől fogva tudatosan építkezett; az ábrázolót, a figurálist próbálta absztrahálni, a pólusokat - a valós reprezentációt és annak elvonatkoztatott változatát - párba kényszeríteni. A figurális absztrakció (geometrizált ülő és álló alakok, magányos tömeg) lehetőségével a 90-es évek második felétől foglalkozik, míg a tárgyiasult művészet (asztal, szék) terminust pár éve vezette be. A művész kiemelte eredeti szövegkörnyezetéből a mindennapi használati tárgyakat, és azokat kultikusan ikonszerűen mutatta fel, új jelentést adva egy-egy konkrét objektnek. A jelen kiállításon is redukcióra törekvően, minimalista eszközökkel dolgozik, hiszen a kartonpapíron a rézen és a plexin kívül más anyagot nem használ. Módszere, hogy kiválaszt egy tárgyat, figurát, hétköznapi jelenetet újságokból, magazinokból és azt digitális kamerája segítségével átviszi számítógépére, hogy az adott képet több síkból szemlélve darabolja, pixelekre törje. A valós, analóg világot a számítógépes digitalizáció térben újra kódolja és azt minimális elemeire bontja. Egy képszerkesztő program segítségével a kép felbontását a töredékére szűkíti, az új, virtuális valóságot aztán kisebb-nagyobb beavatkozásokkal módosítja, cizellálja. A számára feleslegest eltakarja, új arányokat teremt. Felülírja a gép reduktív automatizmusát. Végül pedig a számítógépes látványt síkban és térben kivitelezi. Gép és ember együtt komponál.

A fal síkjából kilépő papírmunkák három dimenziósak, hiszen a művész a snitzerrel kivágott kartondarabkákat egymáson rétegzi. Hol pozitívan, hol negatívan jelenik meg a manipulált kép. Az alapanyag a banánosdoboz húsos rózsaszín, míg a többi karton fáradt szürkésbarna. A monokróm színekben tartott kollázsokat pár lépéssel hátrálva, szemünket szűkítve kell szemlélnünk, hogy egyértelműen kirajzolódjon a gazdagon mintázott faktúrából előderengő hármas portré. Anya-apa-gyerek ezernyi kartonfecniből összeállítva, digitális nyelven. Egyszerre van jelen a rejtekezés és a kitárulkozás, a konstruálás és a dekonstruálás. A Kulcs című műben kettős szimbolikával él az alkotó, hiszen a cím egyrészt egy létező település neve, másrészt benne van a műtárgy dekódolhatósága, hiszen a kép apró fragmentumai egy hétvégi házikót és a felette/mögötte hajladozó fát rejtenek. Ábrázolóból az absztrakcióba, és vissza. A térbe léptetett számítógépes kép a szobrok esetében még izgalmasabb. Már a fogadó munkán, a Mutatón jelen van az összes többi mű dinamikája, miközben azok statikus mintákból (kockák, téglatestek) építkeznek. A stabil állapotot ellenpontozza, ahogy a számítógépes nyíl előre-hátra ugrál, pulzál. A munkák többségének egy vagy két főnézete van, de mindegyik körbejárható, a látvány új, a korábbiból nem következő nézetét mutatja. A Fibonacci kocsi nem más, mint egymásba tolt bevásárlókocsik a számsor ritmikájára rendezve. Az ívbe hajló architektonika látványos, aprólékos. Az áramlás az autóforgalom mobilitását sugallja, amint állandó mozgásban van a gép, akárcsak az információ a komputer univerzális sztrádáján. Az Áttört architektúrák élőképei a lakótelepi háztömbök, az elidegenedés kockái. A panelházak résnyi ablakaiban beszűkül a lét "a tervezett környezet - idézem a művészt - ugyanúgy szorítja lakóit egységnyi világokba, ahogy a bináris dönt 0 vagy 1 között". A Parton a tárlat egyik legszebb darabja. Szepezd apró házainak és a túlpart foghíjas épületeinek ölelésében ott terül el a tó; piciny sárgaréz lapok egy plexi téglatestre applikálva. Mindez alig nagyobb, mint egy tábla csokoládé. A plexi többször alig észrevehető használata itt domináns motívummá válik. A transzparencia lebegést sugall és a szikár, strukturált részletek kontrapunktjának tekinthető.

Ugyanez az éteri lebegés jellemző az Atlantisz műre. (Atlantisz szigete Platón szerint egy természetes katasztrófa következtében süllyedt el.) A művész Atlantisza egyszerre süllyed alá és emelkedik fel a felhőkből. A réz konstrukció impozáns tornyosulása a plexi lemezekből kitörve egy mai felhőkarcolóra emlékeztet. A mű egyszerre légies és robosztus. A Mátrix című kapcsán a szó eredeti jelentése (méh, anyaöl) is megfogalmazódik, hiszen ezernyi apró rézlapocskából építkezve van megjelenítve egy robotszerű elnagyolt női alak, míg oldalnézetből kerekded hasa terhességre utaló. A mátrix nem csak új élet hordozója, hanem egyben új információk bináris elrendezését is jelzi. A Fúzión ember és számítógép kentaurként egybenő.

Restyánszki Attila új munkáin jelen van a hagyományos figurális ábrázolásra való utalás és annak átirata, a számítógépen módosított absztrakció, párban jár a konstrukció és dekonstrukció, a valós és virtuális bipolaritása, a minimal art és az indusztriális művészet koncepciója, a bio art természetféltése, a geometrikus konstruktívok szellemiségének továbbvitele, tisztelgés a múlt század elején alkotó divizionisták (Paul Signac és Georges Seurat) munkássága előtt. És természetesen a Lego és a puzzle is eszünkbe juthat a művész pixelekre tört világából.

 Kozák Csaba
Művészeti író

 

Kiállítások

2011 bin-art - Budapest Ferencvárosi Pincegaléria
2009 Térrészlet kiállítássorozat - Budapest Galéria
2008 Csillagszálló utcaproject - Gödör Klub
2007 Szereplés állandó kiállításon - Kutna Hora (Cz)
2007 Kisplasztikai Biennálé - Pécs,
2007 Látványzónák című kiállítás Mednyánszky Galéria
2006 "Új Ikonok" című önálló kiállítás a Bartók 32 Galériában,
2006 "Látványprés" című kiállítás a Közép Európai Kulturális Intézetben,
2005 Kisplasztikai Biennálé - Pécs,
2004 Dzban Művésztelep kiállítása,
2004 Publikus! Aluljárók című tárlat a Desida stúdióban,
2003 KBazovsky galéria Fiatal Képzőművészek című tárlata,
2003 diplomamunka az Egyetem Barcsay termében,
2003 Tigisek, gepárdok és leopárdok című kiállítás a Dovin Galériában,
2002 Utolsó csepp fesztivál, Trafó Galéria,
2002 Barcsay pályázat kiállítása,
2002 Csepeli Kék Iskola Galéria, Hossala Tamással.
2001 Magyar Képzőművészei Egyetem Barcsay pályázatának kiállítása,
2000 Csepeli ÁMK, szobrászhallgatók kiállítása,
1998-2003 Egyetem év végi tárlatai,
1998 Szerencsi Művésztelep kiállítása, Budapesten, a Ráday Galériában,
1998 Budapesti Szt. István Bazilika, Bátorfy Szabolccsal.